A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a n az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, mely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte. (CIC 1055, 1. §)
Isten, aki az embert szeretetből teremtette, meg is hívta a szeretetre, ami minden egyes ember veleszületett, alapvető hivatása. Az ember Isten képmására lett teremtve, aki maga “a szeretet” (1Jn 4,8.16).
Mivel Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, kölcsönös szeretetük annak az abszolút és fogyatkozhatatlan szeretetnek a képe, mellyel Isten az embert szereti. Ez a szeretet, melyet Isten megáldott, arra van rendelve, hogy termékeny legyen, s hogy a teremtés őrzésének közös művében valósuljon meg: “Isten megáldotta őket, és mondta nekik: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és vessétek uralmatok alá«” (Ter 1,28). (KEK 1604)
A házassági szövetséget egy férfi és egy nő köti, akik meg vannak keresztelve és szabadok a házasságkötésre, és szabadon nyilvánítják ki beleegyezésüket. A házasságkötés szándékát kérjük jelezni legalább 3 hónappal a tervezett esküvő előtt a helyi plébánián, ahol bejegyezzük az esküvő pontos időpontját. A házassági jegyzőkönyv kitöltéséhez újonnan kitöltött keresztlevél kell. Ha a helyi plébánián részesültek a keresztség szentségében, keresztlevél nem kell.
Az esküvő állam előtti érvényességéhez a helyi anyakönyvi hivatalban is kérvényezni kell a házasságkötés szándékát, s az ott kitöltött jegyzőkönyvet be kell hozni a plébániára. A házasságkötés előtt részt kell venni az előírt jegyes oktatáson.
A húsvétot megelőző nagyböjti szent időben nincsenek esküvők!
